Tamási Áron

Tamási Áron

Tamási Áron (született: Tamás János) Kossuth-díjas székely magyar író, a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagja. Leggyakrabban az ún. népi írók közé sorolják. Testvére Tamási Gáspár erdélyi magyar népi emlékíró. 

Élete 

Tamási Áron kisbirtokos, sokgyermekes, szegény székely földművescsalád gyermekeként született 1897. szeptember 19-én Farkaslakán. Apja Tamás Dénes, földműves, anyja Fancsali Márta. Kilencéves korában pisztollyal ellőtte a bal hüvelykujját, ezért a szülők úgy határoztak, hogy taníttatni fogják, mert nem lesz képes elvégezni a gazdasági munkát.

 1904-től Farkaslakán járt elemi iskolába. 1910-től a székelyudvarhelyi római katolikus főgimnázium tanulója (amelyet az 1989-es fordulat után róla neveznek majd el). 1916-ban behívták katonának. 1917-ben hadiérettségit tett Gyulafehérváron, majd 1918-ban karpaszományos őrvezetőként az olasz frontra került. Ki akart törni az elődök paraszti életformájából, méghozzá nem is a szellemi élet, hanem a városi-polgári életforma felé. Ezért 1918. november 18-án megkezdte jogi tanulmányait a kolozsvári egyetemen, majd 1921-ben, miután diplomát szerzett, a Kereskedelmi Akadémián tanult tovább, ahol 1922-ben kapott diplomát.

 Nevét is ekkoriban változtatta meg Tamás Jánosról Tamási Áronra. Tanulmányai befejeztével banktisztviselőként helyezkedett el előbb Kolozsváron, majd Brassóban. 1949 és 1953 között kiszorították az irodalmi életből, egyúttal akadémiai levelező tagságától is megfosztották; akkoriban leginkább jeleneteket, bábjátékokat, verses önéletrajzot írt.

 A Sztálin halála utáni enyhülés jegyében 1954-től a Hazafias Népfront Országos Tanácsának tagja lett, és megjelenhettek cikkei, elbeszélései is, valamint kitüntették a Kossuth-díjjal is. 1956 szeptemberétől 1957 áprilisáig a Magyar Írók Szövetségének társelnöke volt. 

Elbeszélésben, regényben, drámában, publicisztikában egyaránt jelentőset alkotott, mégis mindmáig az elbeszélésben tartják a legnagyobbnak, s ott is a húszas-harmincas évek alkotásaival. Sorra jelentek meg elbeszéléskötetei, regényei, bár ez utóbbiak (Szűzmáriás királyfi; Czimeresek) nem arattak egyértelműen sikert, nem érik el az elbeszélések szintjét, az majd csak az Ábel-trilógiával sikerült (1932–1934). Elsők között kapott Baumgarten-díjat, s később még háromszor részesült ebben az elismerésben. Művei mind népszerűbbek Magyarországon is, több tízezres példányszámban jelentek meg.

Tamási Áron 1966. május 26-án hunyt el Budapesten. Kívánságára szülőfalujában, Farkaslakán temették el. Ott látható a sírja a templomkertben; sírkövén ez a felirat olvasható: 

„Törzsében székely volt, fia Hunniának

Hűséges szolgája bomlott századának.”

Emil, Laci, Rómeó