Az Aradi vértanúk a magyar történelem egyik legmegrázóbb és legfontosabb eseményéhez kapcsolódnak. 1849. október 6-án Aradon végezték ki azt a 13 honvédtisztet, akik a magyar szabadságharc vezető alakjai voltak. A kivégzésekre a szabadságharc leverése után került sor, amikor az osztrák hatalom – az orosz segítséggel győztes Habsburg uralom – példát akart statuálni, és elrettenteni mindenkit a további ellenállástól. A vértanúk többsége magas rangú katonatiszt volt, akik a magyar honvédseregben szolgáltak. Nem mindannyian voltak magyar származásúak: akadt köztük szerb, német vagy osztrák is, ami jól mutatja, hogy a szabadságharc ügye nemzetiségtől függetlenül sokakat megmozgatott. A kivégzés módja is különbséget tett közöttük: négyüket golyó által, kilencüket pedig akasztással végezték ki.
A 13 aradi vértanú (1849. október 6.): Aulich Lajos hadügyminiszter, Damjanich János tábornok, Dessewffy Arisztid tábornok, Kiss Ernő altábornagy, Knezić Károly tábornok, Lahner György tábornok, Lázár Vilmos ezredes, Leiningen-Westerburg Károly tábornok, Nagysándor József tábornok, Poeltenberg Ernő tábornok, Schweidel József tábornok, Török Ignác tábornok, Vécsey Károly tábornok.
Hősies kitartásuk és a hazához való hűségük miatt a magyar nemzeti emlékezetben a bátorság és az önfeláldozás jelképeivé váltak.
Laura, Anett, Szabi
Megjegyzések
Megjegyzés küldése